A Szemüveg
Az Írisz utcai Ofotért kirakatán már besütött a kora nyári nap. Sugarai visszaverődtek a bent kiállított megannyi szemüveg lencséjéről. A szemüvegek ezt nagyon élvezték. Nevetgélve játszottak a napsugarakkal. Hol átengedték magukon, hol pedig visszaverték őket. Talán csak egy szemüveg nem örült ennek a csodálatos reggelnek. Egy vastag fekete keretes egykor divatosnak számító okuláré.
Azért mondom, hogy egykor mert már öt éve az üzletben élt. Senki nem vette meg. Na nem azért mert nem tetszett egyik csökkent látóképességű vásárlónak sem. Egyszerűen ő nem akarta, hogy megvegyék és elkeljen mennie innen. Hiszen itt voltak a barátai körülötte és csinos női változatai a szemközti falon. Boldog volt itt. Semmiképen nem akart egy idegen helyre kerülni ahol nem ismer senkit. Igy hát nyitás ellőtt néhány perccel mindig behúzódott a sarokba, hogy ne legyen annyira szem előtt. Ez a módszer álltalában működött is, de arra az esetre ha valaki mégis felpróbálna és komolyan fontolgatná megvételét számtalan elbizonytalanító módszert kidolgozott. A mai nap is minden simán ment, amíg 14 óra 32 perckor be nem lépett az üzletbe Bereznay Menyhért könyvvizsgáló. Az 50-es éveiben járó elegáns úr már rutinos szemüveg vásárlónak számított. Munkájából adódóan gyakran használta szemét, sőt szinte eme szerve nélkülözhetetlen volt a munka elvégzéséhez. Ezért látószervének megterhelő munkáját rendszeresen szebbnél szebb szemüvegekkel könnyitette meg. Volt neki szemüvege olvasáshoz, számítógéphez, tévézéshez, vezetéshez, napozáshoz. Külön szemüveget használt hétköznap és ünnepnap és természetesen minden szemüvegből volt pót szemüvege és a pótnak is volt pótja. Tehát nem ma kezdte.
Ezen a szép reggelen is azzal a feltett szándékkal érkezett, hogy meglepi magát és szemét is egy új szemüveggel. Már majdnem egy órája nézelődött több eladó is megszólította, de ő mindig udvariasan közölte nincs szüksége segítségre. Amikor észrevette a sarokban meghúzódó fekete szarukeretes ritkaságot. A szakértő szem rögtön látta, hogy ő más mint a többi. Kézbe vette, forgatta, nézegette. Az okuláré érezte, hogy baj van hiszen ritkán veszi valaki észre és még ritkábban veszi kézbe. Rögtön meg is kezdte az erre a célra kidolgozott taktikáját. jobb szárát ellazította hogy felemásnak tűnjön két oldala és megszólította a gyanútlan ügyfelet. Az Ön feje túl ovális! Nem fogok jól állni önnek! – mondta. Bereznay úr ezen nem lepődött meg ő is gyakran beszélgetett otthoni gyűjteményével, de most nem szólt semmit csak csendben tovább tanulmányozta. Egyre jobban tetszett neki. A kukker újra megszólalt: Látja! Az egyik száram is görbe. Ferdén fogok állni és a csavarjaim is kilazultak. Ki is mentem a divatból. Vannak nálam sokkal jobbak. – mondta és csak mondta. A könyvvizsgáló nem értette miért szapulja magát egy ilyen remekmű, de amikor végre a sokat tapasztalt vásárló lassan az orrára helyezte és belenézett azonnal átlátott rajta.