Az évszázad mérkőzése!

A többi embernek ez egy átlagos nap volt, de P. Richárdnak különlegesnek számított. Már régen járt boksz terembe nem is tudta, hogy pontosan mikor, van már vagy harminc éve. Az időpontot már több mint egy hete megbeszélte, hétfő reggel 8 óra. Az izgalomtól korábban kelt a szokásosnál és kevesebbet is reggelizett. A reggelit nem sajnálta tudta teli hassal nehezebben megy az edzés. Felöltözött és időben elindult, hogy még egy kávé és egy cigi beleférjen a közeli presszóba.

 Kávé közben elmélázott a régi szép időkön mikor még könnyedén le bokszolta a három menetet. Lenézett kidudorodó pocakjára kicsit behúzta, izmait megfeszítette, érezte negyvenes évei vége felé még ereje teljében van, legyőzhetetlennek érezte magát. Beült fekete Peugeot-jába és a teremhez hajtott.

 Belépve rögtön megcsapta, na, nem egy ellenfél, hanem a bent lévők izzadság szagának és a távozok parfüm illatának elegye. Az öltözőbe köszöntötte sporttársait és komótosan átöltözött. Cipője bekötése után érzet némi levegőhiányt, de ez nem szegte kedvét. Kiment megkezdte a bemelegítést, amibe kissé beleszédült, és a szája is kiszáradt, de nem adta fel be kell melegedni, gondolta. Vegyetek ugrálókötelet hangzott az edzői utasítás. Kicsit kelletlenül, de kereset egy megfelelő hosszúságút talán tovább is tartott neki, mint a többieknek mire megtalálta a megfelelőt. Három perc indul hallotta valahonnan. Nagy lelkesedéssel vetette bele magát a feladatba, de kezdett elfogyni a levegő, és vádlija is sajogni kezdett. – Már nem lehet sok – lihegte. Egy perc letelt hallotta távolról. Ez sokk hatásként érte. – Sosem lesz vége – szuszogta. Szerencsére ismét beakadt a lába, a kötélbe így nyert néhány lélegzetnyi időt. A következő két perc egy öröké valóságnak tűnt, látása homályosodott, izzadság folyt halántékán, tarkóján, hónalján, combján, hátán, és még itt-ott, de állva maradt. Feltekerte bandázsát, felvette kesztyűjét és szembeállt ellenfelével. Nem tudta jól megnézni teljesen feketébe öltözött küzdőtársát, a szemébe folyó izzadságtól. Felemelte kezét és bízott bene hogy a régi idők rutinja, még ott van valahol izmos karjaiba. Bevitte első balegyenesét, aztán egy jobb horgot és érezte nem lehet nagy baj. Riválisa mozgott jobbra, balra, de nem tudott minden ütés elől elmozogni. Richárd utolsó erejével a végső támadásra készült. Egy hármas kombináció után, óriási jobb egyenessel adta meg a végső döfést ellenfelének. Hatalmas ütése, érezte telibe talált. Fáradsággal teli izgalmában leengedte védekező kezét és ez jelentette vesztét. Szemből hatalmas ütést kapott.

 Lábai megremegtek látása végleg elment feje sajgott és nemes egyszerűséggel hanyatt eset. Néhány másodpercig feküdt kicsi talán pihent is. Kis idő múlva, látása kezdett tisztulni. Felnézett edzőtársára, aki fölé tornyosulva, talpig fekete bőrben, csendesen lenget a mennyezetről ezüstszínű láncán.