Kérdezzünk meg valakit!

A Presszó melyet sokan csak kocsmának neveztek a hajnali nyitásra készült. H.-né, mindenki Julija bekapcsolta a kávégépet rendbe rakta a teraszt letörölgette az asztalokat és elmosogatta a tegnapról maradt örültem, hogy végre bezárhattam poharakat. Főzött magának egy kávét és a nyitott ajtón át belopakodó tavaszi szellőben várta első vendégeit. Nagyjából sejtette kikre számíthat. Előszőr jöttek a burkolók, majd a festők és különböző brigádok egy ébresztő kávéra. Általában ez az ébresztgetés kilenc óráig tartott. Ezután következett egy csendesebb időszak. Ezt a csendes és nyugodt időszakot választotta a napja indításához a kocsma két legmegbízhatóbb törzsvendége.

Szinte hajszálpontosan kilenc óra harminc perckor lépett be a nyitott ajtón Dr. Hídvégi Andor nyugalmazott szájsebész. A magas, egykor sportos, most inkább pocakos úr barátságosan üdvözölte Julit. Juli miközben viszonozta a köszönést gépiesen nyúlt a söröskorsó után. Tudta, hogy a doktor úr csak sört iszik és gyönyörű habkoronával már vitte is neki az első korsóval. A doktor úr már évek óta fogyasztotta eme nedűt, ami számára szent és sérthetetlen volt. Nagyon ügyelt a hőmérsékletére és a hab megfelelő nagyságára. Az is igaz, hogy ez az odafigyelés néhány sör után némiképp lankadt, sőt bizonyos mennyiség után teljesen megszűnt. Ilyen esetek gyakran elő is fordultak.

Tízóra tizenöt perc volt mikor az ajtónyiláson beszűrődő napsugarakat a kocsmahivatal másik, az elsővel egyenrangú törzsvendége állta el. Dr. Kenderesi Zoltán nyugalmazott családjogi ügyvéd. Udvariasan köszönt, majd helyet foglalt régi ismerősével szemben. Juli ebben az esetben sem kérdezte meg mit hozhat. Máris készítette vendége számára a szokásos nagyfröccsöt.

-Nem is lehetne mással kezdeni a napot, mint egy jó hideg nagyfröccsel. Mondta az ügyvéd, miközben hosszú ujjai átfogták buborékoktól hemzsegő poharát.

-Maximum egy jó sörrel. Reagált egyből a doktor és beleivott a korsójába.

-Már annak, aki beéri egy habos löttyel egy ilyen szép délelőtt. Szólt az ügyvéd és félig kiitta a poharát.

-Löttyel? Mondja ezt, aki valami lőrével gyalázza meg a szervezetét. Emelte fel a hangját a jó doktor.

-Hello! Szólt ki a pultból Juli. Nem szeretném, ha megint belekezdenétek ebbe az értelmetlen vitába. Semmi kedvem hallgatni. Jó lenne, ha egyszer és mindenkorra lezárnátok.

-Hogyan? Kérdezte az ügyvéd úr.

-Mit tudom én. Kérdezettek meg valakit, aki pártatlan. Adta az ötletet mindenki Julija.

Ez az ötlet mindkét nagytudású embernek tetszett. Azonnal elkezdtek tanakodni, hogy mik legyenek a szabályok és főleg, hogy ki lehetne a döntőbírójuk.

-Kapjon egy pohár bort és egy pohár sört megissza és megmondja szerinte melyik a jobb. Közben mi egy szót sem szólhatunk, nehogy befolyásoljuk a döntését. Javasolta a doktor.

-Nem rossz, de szerintem sokkal izgalmasabb lenne, ha mi érvelhetnénk a saját favoritunk mellet. Igy átfogóbb képet kaphatna az italokról, ami megkönnyítené döntését. -Mondta az ügyvéd.

-Vagy megnehezítené, de tetszik. -Egyezett bele riválisa ötletébe a doktor.

A következő órában a legnagyobb barátságban folytatták szervezetromboló tevékenységüket figyelve a betérő vendégeket. Keresték a megfelelő alanyt e nagy horderőjű kérdés megoldására.

Néhány ital elteltével betért a kocsmába egy húszas éveiben járó diákforma fiatalember. Kávét rendelt és leült a pultnál egy bárszékre. A tanult urak úgy érezték ő lesz a megfelelő. Az asztalukhoz hívták és felvázolták a problémát, aminek megoldásában a segítségét kérik. A srác, aki e történet után nevének eltitkolását kérte, először udvariasan visszautasította a lehetőséget, de amikor az urak rávilágítottak, hogy a művelet alatt felmerülő költségeket ők állják már érdeklődőbb volt és végül vállalta. A doktor azonnal rendelt egy pohár sört és egy nagyfröccsöt.

-Parancsolj. Kóstold meg. Tolta a poharakat a fiatalember elé.

-Köszönöm. mondta zavartan és ivott egy korty sört. – Hát nem rossz. – Nyalta meg a száját.

-Ugye és milyen egészséges, tele van B-vitaminnal, jót tesz a szívnek, megelőzi a cukorbetegséget, a vérszegénységet, elintézi a vesekövet, az epekövet. Lovalta bele magát a témába Hídvégi doktor. -Nyugi doki, csak lassan most hagy igyon a fröccsből. Nyugtatta barátját az ügyvéd.

A fiatal felhajtotta a sört és a fröccsért nyúlt. Szakértöt játszva kóstolgatni kezdte.

-Mmm! Ez is nagyon finom. És félig kiitta a poharát.

-Az biztos! Nem csak finomabb, mint a sör, de még egészségesebb is. Meghosszabbítja az élete, csökkenti a koleszterinszintet, gyulladáscsökkentő, megelőzi az Alzheimer-kórt. Sorolta lelkesen Kenderesi ügyvéd.

Egyelőre nem jutottak dűlőre ezért kértek még egy kört. A névtelen harcos ismét a sörrel indított és a doki tovább érvelt.

-Mikor iszod, gondolj arra, hogy a sört már az ókori egyiptomiak is itták. Sőt az első sörreceptet, ami 4000 éves Mezopotámiában találták. A középkorban több sört ittak, mint vizet.

-Most a bort! Szólt közbe az ügyvéd.

A fiatalember szót fogadott és poharat váltott.

-Csak annyit mondok. Folytatta a jogász, hogy a Kaukázus területén 7-8 ezer évvel ezelőtt termesztettek szőlőt.  Már az ókori Babilóniaiak is fogyasztották és az sem lehet véletlen, hogy az istenek italának nevezik.

Értem. Mondta a hős és kiürítette mindkét poharát. Valaki kért még egy kört.

Az idő telt a fiú ivott a doki ivott az ügyvéd beszélt a fiú ivott az ügyvéd is ivott a doki beszélt a fiú ivott az idő telt. Kisebb tömeg gyűlt már köréjük és szurkolótáborok alakulta ki mindkét oldalon. Már nem lehetett tudni ki mit mond és kinek mondja. Csak néhány mondatot lehetett elcsípni ilyeneket például, hogy :

-Augusztus első péntekje a nemzetközi sörnap. Vagy. –Május huszonötödike a bor világnapja.

Senki nem tudja mi lett a vita eredménye vagy meddig tartott, mert hiteles beszámolót az utolsó órákról senki sem tudott adni. Még a sokat látott Julika is olyan részeg volt, hogy korábban be kellet zárnia. Egyetlen dolog volt, amiben valamennyire megegyeztek a szem és fültanuk. Miszerint egy húsz év körüli fiatalember, akinek a nevét nem írhatom le sokáig üldögélt a kocsma előtti járda szélén és miközben üveges tekintettel bámult a semmibe csak annyit mondott.

Soha többé nem iszok!